Főbb szempontok a radiátor termosztatikus szabályozószelepének kiválasztásához

Kétutas, nagy ellenállású, kifejezetten kétcsöves rendszerhez tervezett kétutas termosztatikus szelepet kell választani kétcsöves rendszerhez. Az egycsöves rendszer általában alacsony ellenállású kétutas termosztatikus szelepet alkalmaz.

Ha háromutas termosztatikus szelepet használnak egycsöves rendszerhez (a radiátorba való áramlásnak 0~100 százalék tartományon belül kell lennie, és a csövön keresztüli áramlás szükséges hogy a 100 százalék ~0 tartományon belül legyen, szükséges, hogy az egyes radiátorok beállítása ne befolyásolja az azonos sorozatú rendszerben lévő többi radiátor áramlását. Ez a típusú szelep azonban nem elég stabil és könnyen szivárog, ezért nem ajánlott.

Ha a termosztatikus szelep két vége túllépi a maximális nyomáskülönbséget, akkor nem lehet stabilan beállítani, vagy zajt kelt. Ezért a különböző specifikációjú termosztatikus szelepek bizonyos nyomáskülönbség-alkalmazásokkal rendelkeznek. Normális esetben, amikor a rendszer elindul, vagy amikor nagyszámú felhasználó van szolgálatban a beállításra és a reteszelésre, a normál fűtést használók termosztatikus szelepében túlnyomás léphet fel. Ezért a tervezés során a felhasználókat szimulálni és elemezni kell, hogy megfelelő intézkedéseket tegyenek a rendszer biztonságos működése érdekében.

Kisméretű vagy gazdaságos elemző és számítási rendszereknél, ahol a termosztatikus szelepek normálisan működnek, nem kell nyomáskülönbség-szabályozó szelepeket beépíteni minden felszállócsőbe. Önműködő nyomáskülönbség-szabályozó szelepet kell felszerelni, ha a rendszer léptéke nagy, vagy a nyomáskülönbség meghaladja a termosztatikus szelep által megengedett maximális nyomáskülönbséget.